Tartom a lelket benned

Nem választhatunk fájdalom nélküli életet. De választhatjuk azt, hogy szabadok leszünk, megszökünk a múltunk elől, akármi történjék is, és megragadjuk a lehetségest.

Bármilyen helyzetben is vagyunk, akár egy betegség, munkahely elvesztése, szakítás a szerelmünkkel, anyagi nehézség esetén is a legfontosabb, hogy elemezzük azt, amiben vagyunk, és döntsünk, merre akarunk menni. 

Nemrég találkoztam egy könyvvel. Direkt nem azt írom, hogy olvastam egy könyvet, vagy ajánlottak egyet. Találkoztam vele. És meghatározó volt. Dr. Edith Eva Eger a szerzője, aki jelenleg 93 éves, aktívan dolgozó hölgy. Holokauszt túlélő, magyar származású pszichoterapeuta. Talán már néhányan mondjátok is hangosan a könyv címét: A döntés.

Naponta több ezer döntést hozunk meg. Megegyük azt az utolsó falatot vagy ne. Felkeljünk végre vagy még 5 percet lustálkodjunk. Copfba kössük a hajunkat vagy kontyot tekerjünk. Szoknyát vegyünk vagy nadrágot... és még sorolhatnám. Ezer és ezer olyan döntés ez naponta, amelynek nem is vagyunk tudatában. Ösztönösen cselekszünk, a megérzéseinkre apellálunk, és általában az életünk folyik is a normális medrében.

De mi van akkor, ha nem a normális mederben vagyunk?! Mi van akkor, ha a világ a feje tetejére áll, és mi kiesünk a kényelmes, tudatalattink által vezérelt saját kis világunkból?

Akkor döntenünk kell. Ahogyan a könyv szerzője, Edith is tanácsolja: "Abban szeretnék segíteni olvasóimnak, hogy felfedezzék, miként szökhetnek meg saját elméjük koncentrációs táborából, és válhatnak azzá az emberré, akinek lenniük kellene. Segíteni szeretnék abban, hogy átéljék, mit jelent megszabadulni a múltjuktól, a kudarcaiktól és a félelmeiktől, a dühüktől és a botlásaiktól, a megbánásaiktól és a feloldatlan fájdalmaiktól -, hogy átélhessék azt a szabadságot, amelyben az életet teljes, gazdag, ünnepi mivoltában élvezhetik. Nem választhatunk fájdalom nélküli életet. De választhatjuk azt, hogy szabadok leszünk, megszökünk a múltunk elől, akármi történjék is, és megragadjuk a lehetségest."

Ha ebben az évben csak egyetlen könyvet veszel meg (online vagy nyomtatott formában), akkor ez legyen az: 

https://www.libri.hu/konyv/edith_eva_eger.a-dontes-5.html

Facebook oldalán itt követheted a szerzőt: https://www.facebook.com/dreditheger

Ha rápillantasz a dátumra, amikor ez a bejegyzés íródott, valószínűleg tudni fogod, éppen min megy keresztül az emberiség. A 21. század első nagy megpróbáltatása az elkényelmesedett, önmagát minden más fölé helyező emberi faj számára. Nem volt még ilyen a mi életünkben. A szüleink életében sem. A nagyszüleink háborút vészeltek át, de ez a mi életünkben már nem volt érezhető. Nem tudjuk, mivel állunk szemben. Azt gondoljuk, nincs akinek megfogjuk a kezét, amikor félünk. Érdekes megfigyelés azonban, ahogy erre az életet fenyegető "ellenfélre" gondolunk még mi, magyarok (az egyik legpesszimistább nép) is: egy lecke, egy elgondolkodtató üzenet, egy büdös nagypofon, egy jó nagy seggberúgás. 

Nem akarok semmiféle véleménnyilvánításba bocsátkozni ezzel kapcsolatban, mert szerintem mindenki a saját életében fogja ennek a következményeit megtapasztalni. Van, aki jobb ember lesz, van, aki többet segít majd másnak, lesz olyan, aki rájön, hogy tök fölösleges ennyit dolgozni, és inkább új utat keres, más pedig észbe kap, hogy mégiscsak tanulni kellene inkább, vagy egy új szakmát keresni, netán inkább többet akarja majd látogatni az idős szüleit, és lesz olyan, akinek most esik le a tantusz, hogy mennyire kevedet is látott még a világból, vagy éppen holnaptól minden szabadidejét jótékony céllal fogja tölteni. Mindenkinek gratulálok, aki csak egy cseppet is változott ezalatt az időszak alatt, aminek jelenleg most, amikor ez a bejegyzés készül, még nem látjuk és nem is sejtjük a végét. 

És éppen ez az, amiért ez a blog elindult. Mert az elme legnagyobb ellensége a reménytelenség. Mert a szabályozott, túlgondolt életünkben mindig mindent meg tudtunk tervezni, be tudtunk szabályozni és erre most nincs lehetőségünk. És ebből fogunk a legtöbbet tanulni. 

A blog célja pedig az, hogy az aggodalmunkat, a felgyülemlő stresszt, amit ez a helyzet okoz, megpróbáljunk levezetni. Ezért gyűjtök össze minden olyan technikát, elfoglaltságot, idézetet, mozgásformát, könyvet, receptet, stb., ami ebben segít mindannyiunknak. 

Haladjunk együtt ezen az ösvényen, lépésről lépésre, levegővételről levegővételre. Csak egy lépést egyszerre.